,Kisközösség, nagy élmény”
BESZÁMOLÓ
A közösség – érték! Az iskolai közösségfejlesztés gyakorlata
című konferenciáról
TÁMOP-5.2.8-12/1-2013-0001
„Kisközösségi ifjúságnevelés támogatása”
Budapest, 2014. március 27.
Magyarság Háza
,,Nem jó az embernek egyedül lenni”- idézték a Bibliából, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Magyar Cserkészszövetség által megrendezett budapesti konferencián. Így teremtődött az ember, nem lehet, és nem is kell megváltoztatni. A konferencia célja az volt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire fontos, hogy mi pedagógusok lehetőséget teremtsünk és adjunk a gyerekeknek arra, hogy közösségbe tartozhassanak, hogy közösségi nevelést nyújtsunk számukra. Be kell látnunk a valahová tartozást felnőttként is igényeljük, nemhogy gyermekként. Számomra meglepő módon, (természetesen jó értelemben) nem azt hangoztatták, amit ma annyit lehet hallani, hogy az énmegvalósítás a legfontosabb, hanem épp az ellenkezőjét, azt, hogy működj együtt társaddal, mert ebből sokkal többet tanulhatsz; úgy alakítsd személyiséged, hogy azzal ne bántsd meg a körülötted élőket.
A konferenciára Debrenti Edith tanárnő kíséretében látogattunk el négyen, a Tanító- és Óvóképző szakról. Egy nappal hamarabb indultunk, így városnézésre is bőven volt időnk. Másnap reggel megnyitották a konferenciát. Nagyon sok résztvevő volt, tanárok diákok egyaránt, a határokon innen és a határokon túlról is.
Elsőként Szenczi Árpád tartott előadást, akinek a jelmondata az volt, hogy ,,Természetesen nevelni kell”, ami úgy gondolom nagyon egyszerű, de épp annyira elgondolkodtató is egyben. Az előadások sorát Papp Zsolt folytatta, aki az értékorientált nevelésről beszélt, kihangsúlyozva azt, hogy hogyan lehet ezt az iskolai életbe is bevezetni. Értékeket csak akkor tudunk átadni, ha mi magunk is példát mutatunki, ha olyan közeget tudunk létrehozni az iskolán kívül, de akár az osztályközösségen belül is, ahol a gyermek érzelmileg biztonságban érzi magát, ahol önmaga lehet, és nem töri össze a megfelelési kényszer. Fontos, hogy ezek a közösségek a gyermekek életkorának megfelőek legyenek.
A konferencia második részében 3 szekció előadásból lehetett választani. Mi Debreczeni Tibor drámapedagógus előadását tekintettük meg, ami nagyon érdekes és tanulságos volt mindannyiunk számára. Elmondása szerint a drámapedagógia életközösséget alkot. Ezt meg is tapasztaltuk az előadása során. A drámajátékok során nem csak a társunkat ismerhetjük meg, de önmagunkat is. Játékai során végigvezette a közösség kialakulását, úgy, hogy azt nem csak a játékosok, de a nézők is teljesen át tudták élni. Sokat tanultunk tőle, nem csak elgondolkodtatott, de ötleteit munkánk során is felhasználhatjuk a jövőben.
Kovács Edit előadásának három fő motívuma volt: üvegpohár (bizalom), lakáskulcs (kötődés és választás), Zöldmező (szabadság). E három dolgot kell megtanulnunk nekünk, pedagógusoknak ahhoz, hogy gyerekeinknek felelősséget és bizalmat tudjunk adni a cselekvéshez, márpedig ez elengedhetetlen a felnőtté váláshoz.
Az utolsó előadást Tekse Balázs, a Magyar Cserkészszövetség nevelési igazgatója tartotta. Be kell vallanom, eddig nem sokat tudtunk a cserkészetről, de előadása után, azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a cserkészet szerelmesei lettünk. Olyan élményekkel gazdagítja a gyermekeket, amilyet kevés más helyen van lehetősége átélni, ezentúl felelősségre tanít, célt ad, és igaz értékeket közvetít. Úgy gondolom, megéri ráfordítani az időt, és kicsit jobban utánanézni a cserkészetnek, hogy túllássunk a sokakban kialakult sztereotípiákon.
A konferenciáról új nézőpontokkal és élményekkel gazdagodva tértünk haza. Megértettük jobban, hogy miért is fontos a közösség, hogy miért kell lehetőséget teremtenünk diákjainknak a közösségbe tartozás élményének megtapasztalására. A kisközösség, nagy élmény projekt kezdete volt ez a konferencia, a nyár folyamán lesz egy 30 órás képzés is, reméljük lesz alkalmunk oda is ellátogatni és mélyebben elmerülni ebben a – véleménnyem szerint – nagyon időszerű témában.
Mikó Anita, II. év
