Előadások, műsorok. Hogyan rendezzünk iskolai ünnepélyt?
A Nagyváradi Drámaműhely, a PKE Humántudományi Tanszéke és az RMPSZ Partiumi Oktatási Központja szervezésében újra Országos Drámapedagógiai Napok 2022. április 21-22. között Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen
Az esemény oldala: Országos Drámapedagógiai Napok 2022. április 21-22.
PROGRAM: odpn-prorgam-2022-04-21-22.pdf
Jelentkezni lehet: itt.
Ünnep, fény, játék: igaz hely a Drámaműhely
Árulkodó jel, hogy másfél nap alatt száztízen jelentkeztek az Országos Drámapedagógiai Napokra, ahol arra kerestük a választ a Nagyváradi Drámaműhely színfalai mögött, hogy hogyan rendezzünk iskolai ünnepséget. Párhuzamosan játszott és alkotott négy csoport, gyakorolva azt, hogy az ünnepségre való felkészülés közben ne színfalak, hanem sokkal inkább világos járatok épüljenek.
Komolyan vett gyerekjáték
Képzeld el a gyereket, aki reggel gondosan ellenőrzi igazolványát és kelleténél korábban érkezik, hogy kinyissa az óvoda könyvtárát. Halk hangulatzenét rak a lejátszóba és indulhat a nap. Rendezi, óvja a könyveket, várja a társait, akik kölcsönözni szeretnének, útbaigazít, mentorál. Nos, ilyen az, ha az iskolafelkészítés és a feladattudat alakítása szakértői játékkal történik.
A drámajátéknak erről a sajátos fajtájáról mesélt Kunné Darók Anikó, az Országos Drámapedagóiai Napok nyitányában. Bemutatta nekünk elhivatott óvodásait, akik már tudják mi fán terem a szerződés, a könyvtárközi konferencia, a gyakornoki program és az olvasói nyilvántartás, hiszen könyvtárossá váltak és mára már fiókkönyvtárként működnek.
Mint pöttyök a labdán…
…úgy töltsük meg a teret. A mese szövegét pedig úgy tegyük élővé, hogy játszunk vele. Kunné Darók Anikó segítségével életet leheltünk „A tulipánná változott királyfi” meséjébe. Minden helyszínt megelevenítettünk s bejártunk, pedig csak néhány tárgyat és fonalgombolyagot használtunk. A gombolyag ide-oda járt, bokánk köré csavarodva, és mi magunk mozgattuk a mese szálait úgy, hogy közben senki nem veszítette el a fonalat.
Rátóton is jártunk, ahová Hodován Péter kalauzolt minket, láttatva azt, hogy az igazán fontos pillanatok a próbákon történnek. Műhelyvezetőnk pontos stratégiát osztott meg velünk és ilyen hasznos, jól bevált tanácsokat adott: a szöveg holt sorairól nyugodtan lépjünk tovább, bújjunk a szereplők bőrébe, alkossunk fiktív szituációkat. Készítsünk akár helyszíni riportot, s amiközben új műfajjal ismerkedünk, improvizálunk, játsszunk, észre sem vesszük, de már ott kotlunk a csikótojáson.
Egy cipőben járunk?
Installációtechnikával dolgoztunk Egervári György foglalkozásán, amelyet a Pesti Magyar Színház Valahol Európában című darabja ihletett. Megalkottunk egy képzelt családot és annak viszonyrendszerét, kirajzolódott történelem és aktuálpolitika, úgy, hogy közben mindössze négy pár cipőt rakosgattunk.
Előttünk volt az anya, apa és a testvérpár lábbelije. Elképzeltük a feladatköröket és azt, hogyan rendeződnének szentestén, és hogyan akkor, amikor kilépésre, távozásra kényszeríti őket a külvilág. Az installációtechnika megmutatta, hogy a leghétköznapibb tárgyakkal eljuthatunk olyan felismerésekig, amelyek erősíthetik a közös munkafolyamatot és annak eredményét is.
Csakúgy, mint a „playback”, vagy visszajátszó színház technikáinak beépítése, amelyekkel megeleveníthetünk érzelmeket, ezáltal közelebb kerülve ezek megértéséhez. Bordás Andrea műhelyvezetőnk irányításával olyan novellákkal dolgoztunk, ahol különböző szereplők szemszögéből kaptunk rálátást ugyanarra a szituációra. Csapatmunka volt, ahol váltakoztak a néző és játszó szerepek, tehát kívülállóként és „megélőként” is ráláthattunk adott szereplő állapotára, helyzetére.
Szín, hang, ritmus
Hétfőn én megyek tehozzád. Van-e szándék e mögött? Milyen érzés kap szót? No és hogyan érkezel? Mit üzennek a zárt vagy épp tárt karok?
Ezen kérdéseket feszegetve, gyorstalpalót kaptunk többek között a testbeszédről is, Dimény Leventétől. Majd észrevétlenül eljutottunk a Holderdőbe. A vers sorait egymásnak címeztük, színeztük s énekeltük. Előkerült a cajon és a gitár, felfedeztük a vers ritmusát és dallá avattuk. Lehet a verset olvasni, szavalni, de talán a legfontosabb lenne: érezni.
„Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.” - József Attila
Török László, Dafti műhelyében szavaltunk, idéztünk, énekeltünk s tanultunk arról, hogy hogyan lehet a költészet napja „egy közös bevonódásra épülő szertartás-játék”
„Erőltetett dolgokkal semmit sem érsz el hosszú távon, de kitartással igen. Ez akkor fogalmazódott meg bennem, amikor Dafti bemutatta nekünk, hogy a kitartással mit ért el. Soha nem erőltette a költészet napján való részvételt, mert nem ebben hitt, hanem abban hitt, hogy kitartással, szeretettel a gyerekek menni fognak és azt hiszem ezt bebizonyította nekünk.” Szalai Gabriela így fogalmazta meg, hogy mit üzent számára az esemény.
Az idei Drámapedagógiai Napok azt üzeni még, hogy az ünnepre való felkészülésnek legyen szerves része a közösen alakított játék, a közös felfedezés, amitől végül színes és valódi lesz az egység ünneplése.
Együtt „világosat” gondolni, együtt szólni, együtt cselekedni „jövőre, veletek, ugyanitt” és addig is „Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e vagy sötétet, mert amit gondoltál megteremtetted.”!
Főcze Tímea, 2. éves tanító-, óvóképző szakos hallgató beszámolója
Főcze Tímea
