Koncsárd Anna beszámolója egyetem utáni szakmai gyakorlatáról
Azt hiszem a hála a legerősebb érzelem, ami most bennem van azért, mert az Erasmus gyakorlati napjaimat egy gyönyörű olaszországi faluban, Oriago di Mirában tölthetem.
Ha a helységről kellene írnom, hosszú oldalakban is ki tudnám fejteni miért lett annyira különleges számomra ez a hely: idilli kávézók, az utcákon nyugalom, az emberek közvetlenek. Szinte lépésenként látható egy-egy impozáns villa dekoratív szobrokkal, kapukkal, és naponta bukkanak fel turistahajók, mert az út mellett kanyarog a festői Brenta folyó. Fellelhetőek itt múltbeli művészek, filozófusok és írók nyomai, elég megemlítenem Dantét, aki a világhíres „Isteni színjáték” című művében a következőképpen teszi szóvá a helyet: „Ó, ha Mirába szaladt volna lábam,/ mikor Oriacóban utolértek,/ ma is még élnék, lélekzet honában.”
Hogy miért pont Olaszországot választottam gyakorlatom színteréül? Mert hívogatott. Hisz Itália nemcsak régen volt a kultúra hazája, hanem ma is az. Az első Erasmus élményem után (két hónapos óvodai gyakorlat Budapesten) reméltem, hogy még más nevelési intézmény mindennapjait is megismerhetem mielőtt igazából hozzákezdek a hivatásomhoz.
Végzettségemet a PKE Tanító- és óvóképző szakán szereztem meg idén nyáron. Friss diplomásként alig maradt egy kevés időm a csomagjaim elkészítésére, és már indultam is a nagy útnak, az 5 hónapos bölcsődei gyakorlatra, melyből már alig egy hónap maradt hátra.
A L’Era Dei Piccoli nevű bölcsőde 10 éve működik magánintézményként, a Montessori alapelvekre építve. Itt különösen fontos minden gyermek egyéni fejlődése, önmagukhoz mért képességeik maximális kifejlesztése, a hibák általi tanulás, a lépésről lépésre haladás, az önállóságra nevelés, ugyanis ez az időszak (1-3 év) erősen meghatározza azt, milyen személyekké válnak a jövőben. Ezért lett a közösség mottója az „Aiutami a fare da solo!” mondat, melynek jelentése: Segíts egyedül elvégeznem!
A bölcsőde kevés létszámú csoportot működtet, ugyanis nem a mennyiségre, hanem a minőségre fektetik a hangsúlyt. Odafigyelnek arra, hogy a gyermekeken túl a szülőkkel is szoros, megbízható kapcsolat alakuljon ki, bevonva őket különböző programokba.
A foglalkozások projekteken belül zajlanak. A nyári programok végén fejeztük be az Alíz Csodaországban témakört, mely által hetente egy-egy új szereplőt ismertünk meg, akinek a bőrébe bújhattak a gyerekek minden pénteken, hét közben pedig az aktuális szereplővel kapcsolatban szerveztünk különböző tevékenységeket, mint kézimunkázás, limonádékészítés, piknikezés, jelmezgyártás, tükörjáték. Eseménydúsan és vidáman telt a nyarunk.
Ahogy elkezdődött az új tanév szeptemberben, búcsút intve a felcseperedett gyerekeknek, elkezdtük fogadni az új tipegőket. Megismertem a beszoktatás egy számomra új módszerét, amely abban rejlik, hogy szeptembertől nem egy teljes csoport kezdi az évet, hanem – a megszokottól eltérően – hetente, kéthetente csatlakozik egy-egy új gyerek, miután az előző már hozzászokott a környezethez, a társakhoz és pedagógusokhoz. Ezt a módszert részben azért alkalmazzák, mert több gyermek nem tölti be az első életévét a tanév kezdetéig, de nagyon hasznosnak és alkalmazhatónak találom bölcsődében, mert megkönnyíti a következő gyerek beilleszkedését, így hamarabb elkezdhetőek a közös foglalkozások.
Ezekben a napokban egy nagy eseményre készülünk, a ’Madre Terra’ ünnepére, amikor az ősz keretében Isten alkotásaiban, a föld gyümölcseiben gyönyörködünk, kifejezve a hálánkat. Több hete tart a készülődés, hiszen az igényes munkákhoz idő kell: kartondobozokból készített őszi fa, termésgyűjtés, plakátkészítés, az udvar és a csoportszoba díszítése, ajándékdobozok beszerzése (merthogy az ünnepnap végén mindenki az egymással megosztott gyümölcsökből és zöldségekből csomagolhat útravalót magának).
Kíváncsian várom, mit tartogat még az előttem levő időszak, úgy a bölcsődében, mint azon kívül is. Eddig a hétvégéket igyekeztem utazásokra kihasználni, így eljuthattam Velencére, a Dolomit Alpokra, ellátogattam a mesés Braies-tóhoz, Nápolyba, Veronába, és remélem még tovább fog íródni a meglátogatott helyeim listája.
Ha te is hasonló Erasmus élményben gondolkodol, csak bátorítani tudlak. Igaz, hogy meg kell mászni néhány nehéz lépcsőt, mint az új nyelv, a távollét, a beilleszkedés, de ezek nem lehetetlenek. Megéri!
Végül különös hálámat szeretném kifejezni az egyetemnek, mely nélkül nem lehetnék itt. Az Erasmus pályázat anyagi támogatásának és a segítőkész koordinátoromnak. Az olaszországi rokonaimnak, akik szállást biztosítottak, és segítettek megtalálni a bölcsődét. Minden bátorítómnak, akik segítettek elindulnom ezen az úton. És legfőképp Istennek, az egyedülinek, aki mindig velem van és lesz, megőriz jártamban-keltemben.
Mira, 2021. november 06.
Koncsárd Anna