Egy délután a paptamási gyerekekkel
Néhány társunkkal október 10-én arra vállalkoztunk, hogya FUX-Fesztivál két bábszínházi előadásának megtekintése között egy autóbusznyi kisiskolásnak szabadidős programot szervezünk az egyetemen. Most voltunk először igazi kistanítónénik, akik együtt játszanak a gyerekekkel, s közben tanítják is őket.
A tervezgetés, készülődés már hetekkel előtte megkezdődött, kitaláltuk, milyen játékokat, kézműves tevékenységeket fogunk vezetni, kinek mi a feladata, s közben próbálgattuk a játékokat, kézügyességünket.
A gyermekek megérkezésükkor rögtön belevetették magukat a műhelytevékenységekbe. Az első teremben két asztal köré csoportosulhattak; az első asztalnál levélképeket készíthettek, míg a másodiknál gesztenyéből és egyéb terményekből bábokat alkothattak. A levélképek elkészítéséhez színes kartonlapokra, ragasztóra, ollókra és természetesen őszi levelekre volt szükségük. Adott volt négy előre elkészített minta: róka, madár, pillangó és hal. A gyermekek tetszés szerint bármelyiket elkészítették vagy saját képzelőerejükre és fantáziájukra bízva egy egészen más képet is létrehozhattak. Így volt, aki egy őszi tájat, virágot, vagy éppenséggel egy egész erdőt, rókával és mókussal álmodott meg. A másik asztalnál gesztenyéből és makkból, tű, fogpiszkáló és ragasztó segítségével pókot, zsiráfot, embert, tehenet, illetve macskát vagy kutyát készíthettek. Persze volt itt is, aki egészen mást épített (autót, sátrat).
A második teremben gurigabábok készültek. A gyermekeknek itt szükségük volt wc papír gurigákra, színes papírra, csomagolópapírra, ollókra és ragasztókra. A választható minták között volt oroszlán, méhecske, bagoly, béka, pillangó, pingvin, nyuszi és várkastély. Az előbbieken is, de főleg az utóbbin alakítottak sokat a gyermekek, hisz mindenki egy kicsit másképp képzelte el a várát.
A gyerekek szívesen és örömmel dolgoztak, kérték illetve elfogadták a felajánlott segítséget, amelyet nagyon udvariasan és jól nevelten megköszöntek. Persze kivételek itt is akadtak, akik önerőből boldogultak, önállóan készítették el alkotásaikat és nem kértek segítséget.
Az udvaron kipróbálhatták még magukat a kakasviadalban, valamint az akadálypályán, aminek a végén célba dobhattak; dárccal kellett eltalálniuk a táblára felaggatott színes lufikat.
A végére maradt a közös játék. Ide nagyrészt Játékpedagógia szemináriumon tanult, kipróbált játékokat hoztunk, de volt köztük olyan is, amit most próbáltunk ki először élesben.
Az első játék a Béla vagyok… rögtön feldobta a hangulatot, s a sok izgésbe-mozgásba kicsit el is fáradtak, így, hogy kifújják magukat, el is mentek Fát vágni…
Ezután egy kis ügyességi és koncentrációs játék következett, melyben nemcsak el kellett kapni a feléjük dobott zoknilabdát, hanem meg is kellett jegyezni, hogy kitől kapták és kinek adták. Az izgalmak fokozására nem egy, hanem a végén már három zoknival labdáztak.
Ezután következett a Néma karmester, zárásképpen pedig a Macska-egér játék, melyben középen sétált a cica, kétoldalt pedig az egerek helyezkedtek el, s az „Ilyen cica mellett…” kezdetű dal után a macska mondott egy színt, az egerek pedig átszaladtak egyik oldalról a másikra, s el kellett kapni közülük egyvalakit, aki viselte az adott színt.
A gyermekeken látni lehetett, hogy elnyerte a tetszésüket és lekötötte a figyelmüket az összes játék és foglalkozás. Öröm volt nézni vidám arcukat, figyelni gondtalanságukat, jókedvüket. A közösen eltöltött idő nemcsak számukra, de számunkra is szórakoztató volt; sok új élménnyel gazdagodhattunk, valamint nem utolsó sorban játékosan tanultunk is. Több ablakot is kinyitotunk ezen a délutánon, s kinéztünk a világra.
